Riz Gábor

ÓzdVasvár út 63.3. választókerület
2013 Sep. 22 14:58

Győzelem vagy vereség?

A város vezetői a nyár eleje óta – civil szervezetekkel, vállalkozókkal, oktatási vezetőkkel zajlott - fórumokon, találkozókon megismerték az emberek véleményét. Velem együtt több ezer emberrel beszélgettek, kérték ki a véleményüket, de sok ezerrel nem volt mód, lehetőség találkozni, beszélgetni, érvelni. Minden családba juttattunk el újságot, szórólapot, készítettünk TV műsort, melyben teljes részletességgel bemutattuk a „világsátor” valódi tartalmát, célját.

Hittünk az érvek, szavak igazában, és bár sok tényt politikai, érzelmi, szociális helyzettől függően másként ítélünk meg, mégis úgy véltük, hogy közös a cél: A VÁROS BOLDOGULÁSA. Azt is elmondtuk, hogy ez csak a gyár területe miatt közös a MaNDA erőmű épületének felújítását célzó projektjével, valamint a város által szintén ott kialakítandó kohászattörténeti skanzenjével.(ezek megvalósítása ettől függetlenül járja a maga útját).

Négy hónapig tartott az a folyamat, amíg igyekeztünk minél több helyen bemutatni, elmondani azt a fejlesztést, amely egy egyedülálló, kiemelt nemzeti intézmény magvalósulását tűzte ki célul.Az intézmény indíttatása egy sajátos, sorsunkba beívódó probléma-együttest akart orvosolni, amelyre a Jobbik és annak két volt helyi képviselője nem tudott és nem is akart észérveket felhozni, a szegénység, a kirekesztés, a szocializációs és szociális gondoskodás kérdéseire. Pusztán az emberekben lévő félelemre és indulatra alapozott. Arra az indulatra, ami mindenkiben benne van, akit megloptak, kiraboltak, vagy pusztán csak megfélemlítettek. Azok, akik közül néhány tehet arról, hogy ma a társadalom egy részébe beágyazódott a cigányság elleni zsigeri indulat. Pedig aki kicsit közelebbről próbálja a kérdést megismerni, rájön, hogy legalább annyira árnyalt a helyzetük, mint a többségi társadalom.

Azok, akik velem együtt vették a fáradságot és megismerve az intézmény valós tartalmáról szóló valamennyi információt, úgy gondoltuk, hogy a nemzetközi figyelem Ózdra irányulása és a hazai kutató-fejlesztő munkában való aktív szerepvállalás ebben a városban olyan munkalehetőségeket teremt és olyan szellemi holdudvart szülhet meg, amelynek zöme ma sajnos hiányzik a város közösségi életéből. Ebben az intézményben nemcsak a kultúra, hanem a mindennapi élet számtalan kérdésére keresett válaszok is megfogalmazódtak volna. Hiszen ennek a bonyolultsága sokkal több a Jobbik által leegyszerűsített üzenetnél, IDE PEDIG CIGÁNYOK FOGNAK TELEPÜLNI. Itt vizsgálni kellett volna az együttélésnek azokat az elemi kérdéseit, amelyek a környezetkultúra, viselkedéskultúra, egészségkultúra, neveléskultúra körébe esnek. Ez az intézmény sokat segített volna a másik megértésében, de segített volna abban is, hogy aki akar és tud, az találja meg a helyét ebben a társadalomban és a közösségben. Aki viszont főként nem akarja betartani a közösség normáit, az már egy másik kategória, az a büntető törvénykönyv és a szociálpszichológia hatásköre. Ma a város egy álommal kevesebb, egy lehetőséggel szegényebb és egy tapasztalattal több. Ma lehet, hogy győzelmet ünnepelnek azok, akik a cigányt és a hozzá kapcsolódó valamennyi ismeretet, tudást és értéket elutasítják, csak azért mert cigány. Ma lehet, hogy azok győztek, akik azt tűzték ki a zászlóra, hogy Ózdra ne jöjjön több cigány. (Aki egy kicsit gondolkodik, az eddig is tudta, hogy ez nem igaz. Ha jön, nem ezért jön, ha megy, nem azért megy, mert itt a „világsátor”. Az egy másik kérdés, az a szociális ügyek kérdése.)

Azok, akik talán ma örülnek, holnap belátják, hogy közülük igen sokan munkanélküliek, és esetleg szakemberként (kőműves, ács, vasszerkezet készítő vagy éppen szolgáltató) részesei lehettek volna a több mint 1,5 milliárd forintos beruházásnak. Talán majd sajnálni fogják azokat is, akik az ő hibájukból nem jutottak, nem jutnak munkalehetőséghez.  A jövőből talán hiányozni fognak azok a vidám egyetemista, főiskolás arcok, akik szociológusként, pedagógusként, kulturális szakemberként részesei lettek volna annak a kutató-fejlesztő tevékenységnek, amely ehhez az intézményhez kapcsolódik. Az ő fiatalságuk, vidámságuk és tudásvágyuk nélkül mindannyian szegényebbek vagyunk; Fideszesek, MSZP-sek, Jobbikosok. Akár tudomásul vesszük, akár nem, ma ez a sorsunk, és bármennyire nem szeretnék, a cigánysággal együtt él Ózd. Vagy együtt oldjuk meg a jövőnket és együtt lépünk azokkal, akik ki akarnak törni a mélyszegénységből, vagy marad a Jobbik által favorizált „csendőr-tempó”.

Ja, s hogy ne feledjem, a 4000-5000 m2-es korszerű technikával felszerelt intézmény helyett maradnak – a már húsz éve bámult - kohászati romok, mementójaként a tehetetlenségnek, a temetetlen múltunknak.

Saját magam veszteségként, de főként csalódásként élem meg azt, ami ma Ózdon történt. Megértettem az aláírásgyűjtéssel az ózdiak üzenetét és egyetértésben a város vezetésével léptünk vissza ettől a fejlesztéstől. Lehet, hogy ma vannak győztesek és vannak vesztesek. Holnaptól csak vesztesek… Egy lassan, nehezen magára találó város egy fejlesztéssel szegényebb, egy országos- és nemzetközi odafigyeléssel kevesebb. Tévedés ne essék, a baloldali-liberális sajtó továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy bennünket belesulykoljon a reménytelenség, kilátástalanság városa kategóriájába. Ózdról ugyanis a jó hír nem hír, arra ott vannak a szebb reményű városok. Õk, újságírók, mindig hazamennek, mi mindig maradunk a szégyenünkkel, a kétségeinkkel, a reményeinkkel, melyek néha elszállnak.

Riz Gábor

Ózd, Vasvár út 63.
eseménynaptár